a Tanító
A légzéshez
Ha nem lélegzünk helyesen, az emésztésünk sem lesz rendben; ha az emésztésünk sincs rendben, vérkeringésünk sem lesz rendben; ha a vérkeringésünk nincs rendben, gondolataink és érzéseink sem lesznek rendben.
Az állva való légzés elsősorban az agyat érinti. Az ülő helyzetben való légzés a szimpatikus idegrenszerre hat. De lélegezhetünk fekve is, két kezünket nyitott tenyérrel a fejünk alá téve. Ekkor kapcsolatba lépünk a föld erőivel. A gerincoszlopnak egyenesnek kell lennie.
Mindhárom légzésmódnak megvannak a maga sajátos hatásai.
A belégzésnek lassúnak és mélynek kell lennie. Fokozatosan egyre tovább bent kell tartanunk a levegőt, hogy szervezetünknek legyen ideje felvenni nem csupán az oxigént, hanem a levegőt átható pránát is.
A kilégzésnek is nyugodtnak és lassúnak kell lennie. Kilégzéskor soha ne tartsuk vissza a levegőt. Az orrunkon át lélegezzünk.
Közben számoljuk a pulzusunk ütemére.
Amikor csak az egyik orrlyukunkon lélegzünk, a másikat finoman zárjuk be a hüvelykujjunkkal, semmiképp se nyomjuk erősen.
A légzőgyakorlatokat evés előtt vagy 2-3 órával evés után végezzük, lehetőség szerint a szabadban.
Belégzéskor, benntartáskor és kilégzéskor gondolatainknak és érzéseinknek kellemesnek kell lenniük.
Belégzéskor át kell éreznünk, ahogy a magunkhoz vett prána átjárja teljes szervezetünket, ahogy eljut testünk minden szervéhez és rendszeréhez.
A levegő benntartása közben át kell éreznünk, ahogy testünk minden sejtje, minden szerve befogadja ezt a pránát, s ahogy mindegyikükbe erőt, életet és megújulást hoz.
Kilégzéskor át kell éreznünk, hogy minden sejtünk, szervünk, rendszerünk, melyet így átjárt az éltető erő, aktivizálódott, s tevékenységükben az általuk befogadott életenergia nyilvánul meg.
A levegő gépies benntartása nem elegendő. Mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy légzésünket a napfonattal kapcsoljuk össze. A napfonat az ember középpontja, igazi szívének helye, a gyomorüreg alatt. A mellkas bal oldalán található a fizikai szív, a lelki szív pedig, mely irányít, a napfonat. Ha nem gátoljuk, szűkítjük a napfonatot, légzésünk helyessé válik, és bőségesen fogadjuk magunkba az életet. A napfonat az a hely, amelynek révén az ember érintkezik a Nappal, azaz Élet központi helyével. A napfonat révén mindenekelőtt a Nappal kell kapcsolatba lépnünk, de nem csupán a látható Nappal, hanem azzal a Lelki Nappal is, amely egy értelmes világban ragyog.
Van egyfajta prána, melyet a bal orrlyukunkon keresztül vehetünk magunkhoz, s egy másik, melyet a jobbon keresztül. A bal orrlyukon át fogadjuk be a mágneses áramlatot, mely a napfonattal áll kapcsolatban. Ennek neve napáramlat. A jobb orrlyukon át fogadjuk be az elektromos áramlatot, melynek neve holdáramlat. Előbbi a szívhez, utóbbi az elméhez kapcsolódik. Ha elsősorban a szívünket akarjuk fejleszteni, a belégzést a bal, a kilégzést a jobb orrlyukunkon át végezzük. Ha az elménket, a jobb orrlyukunkon lélegezzünk be, a balon ki. Így egyensúlyt teremtünk az elme és a szív között, s egyúttal az elektromosság és a mágnesesség között. Ha váltogatva lélegzünk - hol a bal, hol a jobb orrlyukon át -, ezzel kiegyensúlyozzuk a két áramlatot.
Ha kifújjuk/beszívjuk? a levegőt, azzal a tüdőnket tornáztatjuk, erősítjük, ha kilélegezzük, azzal az idegrendszerünket tisztítjuk.
Ha veszekszünk és idegesek vagyunk, ez azt jelenti, hogy nem lélegzünk elég mélyen. Rosszkedv, nyugtalanság esetén végezzünk légzőgyakorlatokat. Lélegezzünk mélyen, tartsuk bent a levegőt, amíg százig számolunk.
Ha fáj a gyomrunk, naponta négyszer végezzünk hat-hat légzőgyakorlatot, és a fájdalom el fog múlni.
Akinek ráncos az arca, lélegezzen mélyen, és három-négy hónap alatt kisimulnak a ráncai.