Hagyományok


Az egész világra kiterjedő Fehér Testvériség tagjainak megnevezése "fivér", illetve "nővér". A kapcsolatot köztük a testvériségi központok, a testvéri estek, a hegyi túrák, az éves testvéri találkozók (gyűlések), a napfelkelte köszöntése, természetünnepek stb. jelentik.

Testvériségi központok
Ezek a testvéri együttélést szolgálják, mely a Lélek és az Egészért végzett munka egységéhez kapcsolódik. Az együttélők betartják a Szeretet és a Szabadság törvényeit.


Hegyi túrák
Ha a lélek felébred mély álmából az anyagi világban, tekintetét mindig a felfelé, a Lélek magasságaiba veti. A hegy a felébredt emberi lélek, s egyúttal az Isteni Világ szimbóluma, szent hely, ahová az ember azért megy, hogy erőt és fényt merítsen földi útjához.
Nem csupán a hegy fizikai megmászásáról van szó. A felemelkedés a belsőben is végbemegy, a külső analógiájára. A Tanító legszebb beszédeit a hegyekben tartotta. A hegy a tanítvány útjának szimbóluma. Út, melynek révén leküzdi az anyag tehetetlenségét, fejleszti természetének magasabbrendű erőit, kitágítja gondolkodása és nézetei horizontját, és megtisztítja a szívét.


Éves testvéri találkozók (gyűlések)
Ezek az alkalmak nagy ünnepet jelentenek a tanítványok számára. Meghatározott napokon kerülnek megrendezésre, majdnem mindig a természetben. Ezek a napok a tanulás, a gyakorlás, a munka napjai, a harmónia és a fény napjai, az emberi lélek Fényes Isteni Hazájáról való megemlékezés napjai. Ilyenkor a Testvériség égi és földi munkásai közös munkára gyűlnek össze.
Ezek a gyűlések egész évre feltöltik a tanítványokat, erőt adnak nekik, hogy minden megpróbáltatás közepette helytálljanak, s hogy megoldjanak minden előttük álló feladatot.


A napfelkelte köszöntése
Ez a Fehér Testvériség szent hagyománya. A Nap köszöntése jó hatással van az ember testére és lelkére is. Nem csupán külső aktust jelent. Az embernek lelkileg is rá kell hangolódnia, hogy befogadja az erőket, melyeket a Nap bőségesen áraszt. A Nap az Isteni Életet képviseli, mely örökké fénylik az emberi lélekben.


Természetünnepek
Hogy érintkezésbe léphessünk a nagy kozmikus élettel, hogy az egész mindenség polgárainak érezhessük magunkat, hogy megérezzük a természet ritmusát, a Tanító szerint figyelmet kell fordítanunk életének fontos pillanataira. Az ő szavaival: "Számunkra a természet nem csupán felépítésében nagyszerű, hanem abban az intelligenciában és racionalitásban, amely benne megnyilvánul."
A természet életének fontos pillanatai a tavaszi és őszi napéjegyenlőség, valamint a nyári és téli napforduló.
A március 21-ei tavaszi napéjegyenlőség különösen jelentős, mivel ekkor lépnek működésbe az új erők a természet életében. Ezért csillagászati szempontból március 22-e az új év kezdetének, a természet életében egy új teremtő szakasz kezdetének tekinthető. A tavasz kezdetét, mint az emberi lélek és kultúra tavaszának szimbólumát ünnepeljük, melyre az ember vágyik, s melynek eljövetele a legszebb álma.
A nyári napforduló, június 21-e, az év leghosszabb napja, szintén fontos pillanat a természet életében. Ekkor változás következik be a benne működő erőkben.
Az őszi napéjegyenlőség, szeptember 22-e az újabb változás miatt fontos, mely a természet minden országát érinti.
A téli napforduló, december 22-e azért lényeges, mert onnantól hosszabbodnak a napok, és új erők kezdik elárasztani a természetet.
Az embernek ismernie kell ezeket a pillanatokat, s belső és külső munkájában alkalmazkodnia kell hozzájuk. Kapcsolat van aközött, ami odakint - a külső természetben - és ami az emberi lélekben történik. Az élet ugyanis egy, egységes és oszthatatlan.